A mélység tengere, avagy hova lett a minőség?

Igen, elérkezett az ideje, hogy egy újabb cikkel lepjelek meg Titeket, kedves olvasókat, legyetek molyok, vagy bloggerinák, ez az egész mindnyájunkra hatással van. Rengeteg író adott már hangot annak, hogy a mérce egyre csak lejjebb csúszik, és, hogy manapság egyszerűen keresgélni kell ahhoz, hogy találj egy blogot, ami olvasható. A tény, hogy ezer blog közül körülbelül öt az, ami ténylegesen egy csodálatos, érdekes történetet ír le, ötven az, ami igényes, de hiányzik belőle valami, a maradék meg borzalmas, egyszerűen elkeserítő. Tömérdek facebookos csoport van, aminek tagja vagyok, így nap, mint nap látom, ahogy néhányan gyalázatos módon posztolják történetüket, szinte már elismerést követelve. Itt jönnek a képbe azok, akik ténylegesen megérdemelnék az elismerést, de nem adnak neki hangot, miért is tennék? Csak türelmesen várják, amíg eljön az ő idejük, mert ők az igazi írók, akik ténylegesen magukért, és a kemény munkával megszerzett olvasókért írnak, nem pedig a hamis elismerésért.  A mostanra jellemzően két kategóriát tudnék felsorolni, mégpedig :

1. Egy hanyag kinézetű blog, amelynek külseje körülbelül megmutatja, hogy az olvasás során mire számíthatunk. Félreértés ne essék, itt nem arról beszélek, ha valaki nem tud fejlécet csinálni, és csak egy egyszerű kinézete van, hanem amikor minden szétszórt és hanyag.
   
   
2.   Egy gyönyörű kinézetű blog – manapság a design blogok csodákra képesek -, hanyag történettel. Ez körülbelül olyan, mint egy kívülről fényes, de belülről rohadó alma.

Most jöhetnek a támadások, hogy a külső nem minden, de véleményem szerint ez is fontos. Az olvasók kilencven százaléka borító alapján vesz le a polcról egy könyvet, ahogy kinézet alapján nyitsz meg egy blogot. A hanyagság kívülről és belülről is meglátszik az illető munkáján, de nem is ez a lényeg, elvégre nem erről szól ez a cikk.

Általában ismerősök által találunk meg egy-egy igazán olvasásra érdemes blogot, épp ezért senkit sem hibáztathatunk, ha egy csoportba belépve nem tudja eldönteni, hogy most melyik linket is kellene megnyitnia, majd a huszadik után feladja. Gondoljunk bele, hogy körülbelül mennyi az esélye, hogy pont egy jó blogot fog megnyitni az illető? Valljuk be, elég kevés. Ezek után nem a legjobb véleménnyel lesz rólunk, írókról. Valószínűleg mind egy kalap alá kerülünk, ami viszont nem egészen igazságos. Nem igazságos, hogy azokat, akik órákat töltenek kutatással, egy- egy rész megírásával, majd annak kijavításával, egy kalap alá veszik/vesszük azokkal, akik összecsapják az egészet, lopnak, és annyit nem tudnak helyesen leírni, hogy fáradt, ijesztő, vagy annyit nem tudnak, hogy a mondatok végén írásjel van. ( Igen, mert egyesek szerint a fáradt, az két t és az ijesztő az ilyesztő. ) Bocsánat, én kérek elnézést, amiért esetleg finoman szóltam az illetőnek, hogy picit jobban odafigyelhetne, hogy milyen munkát ad ki a kezei közül.  

Pár évvel ezelőtt ez nem egészen így működött, jobban mondva akkor is voltak hasonló bloggerek, de sokkal kevesebben, így a tehetségeseknek több esélyük volt megszerezni az elismerést. Napjainkban egyszerűen sokan azt hiszik, hogy nekik jár a dicséret és a hírnév, azért a kalap kakiért amit ők nyújtanak. Olyan munkákért, amiben egy helyesen leírt mondat sincs, amiben egy csöppnyi egyediség nincs, és végső soron olyan munkáért, amire, ha ránézek még ÉN szégyellem el magam, ugyanis soha nem adnék ki ilyet a kezem közül, és még jó páran vagyunk ezzel így. Persze, az igaz, hogy mindenkinek meg kell adnunk az esélyt, elvégre mi is kezdtük valahol, és azzal semmi baj sincs, ha valaki hibázik, majd megpróbál javítani. Itt azokkal van a probléma, akik nem ismerik be a saját hibájukat, és nem hajlandóak változtatni azokon. Hiába próbálunk meg segíteni nekik finomabban, vagy keményebben, mert akkor egyből felveszik a harci öltözetet és támadást indítanak ellened.

Végül, száz szónak is egy a vége: Valószínűleg nem sok változást fogok elérni ezzel a cikkel, de, ha egy ember figyelmét is felkeltem, az már nyert ügy számomra. Sok mindent nem tudunk tenni, legalábbis külön- külön nem, de talán, ha összefognánk, egy kampány keretein belül teret adhatnánk a tehetségeknek a kibontakozásra! Ahogy a vétkező emberek megérdemelnek egy esélyt, úgy a tehetséges írók és kritikusok is, de ez csak akkor lehetséges, ha igényességre és minőségre törekszünk, ezzel sarokba szorítva a hamis, nagyszájú divatbloggerinákat!

Elsősorban, ahogy ti is láthattátok a cikk elég rövidre sikeredett, de amit a lényeget kifejezi. Másrészt, pedig szeretném megköszönni Neked, aki most ezt olvassa, hogy rászántad az idődet, hogy elolvasd a cikkemet, illetve várom a véleményeteket, szóljon az ellenem, vagy mellettem!

Ölel Titeket,

Lisa Nowell xx