Az unalom ötven ányalata

*figyelem a bejegyzés spoilert tartalmaz!*

Mint minden tinédzser, én is nagy lázban égtem, amikor elkezdték reklámozni a szürke ötven árnyalatát. Tipikusan egy olyan film, ami hiába korhatáros, minimum minden negyedik tizenhárom éves megnézi. 

 E. L. James kitett magáért, ugyanis nem csak egy könyvet írt, hanem hármat, melyből, mint az előbb említettem, már egyet meg is filmesítettek. Őszintén bevallom a könyvet nem olvastam, holott eléggé olvasás párti vagyok - és nem is fogom. Ezt a 125 perces borzalmat Sam-Taylor Johnson rendezte, akit ezek után megvallásom szerint száműzni kéne a tehetségtelen rendezők polkába, bár hozzátehetjük, hogy eleve elég gyenge alapanyagból kellett dolgoznia. 

 Kezdjük az elején, az első képkockákkal, ahol főszereplőnőnk, Anastasia életkörülményeivel ismerkedhetünk meg. Barátnője, aki egyúttal a lakótársa is, lebetegszik, így Anastasiát küldi el, hogy készítse el Mr. Grey-jel az interjút. A kérdések feltételénél - is - jól beég Ana, mivel a kis betegünk által elkészített kérdéssor, hogy is mondjam, ciki. Ezekben a képkockákban megmutatkozik Christian Grey titokzatos és ezzel egyetemben seggfej jelleme. Az interjú elkészítése után Ana hazamegy, majd az elkövetkezendő napokban teljességgel véletlenszerűen belebotlik főszereplőnkbe, akivel pár nap leforgása után leírhatatlanul egymásba szeretnek. Chris, a szexi és gazdag pasi épphogy egy hét elteltével fel is viszi magához Aná-t és megmutatja neki titkos oldalát. Hölgyeményünk először fél, majd enged hősünk különös szokásainak..

 A szereplőválasztás sem a legjobb, bár lehet, hogy csak a szerep volt gyökér módon megírva. Szóval itt van Christian Grey, aki piszkosul gazdag, ráadásul öntelt is. Kinézi magának a lehető legrondább, korcs kinézetű nőt a világon, majd bevezeti a titkos szobába. Sosem tudjuk meg, miért is lett valójában ilyen, mindössze egyetlen egyszer nyerünk betekintés múltjába, az is öt mondat erejéig tart, amikor Ana alszik. Másik lényegesebb szereplőnk Anastasia, aki már a kezdetekben megmutatta, hogy mennyire szerencsétlen, és ezt csak tetézi, hogy szűz létére egy hét után felmegy a férfi lakására, majd belemegy az ő kegyetlen játékaiba, miközben tudja, hogy amit vár, sosem fogja megkapni. A műben megmutatkozik még A anyja is, aki leginkább csak legújabb zsákmányával, és a dugással van elfoglalva. Végső soron pedig ne feledkezzünk meg a lakótársról, Eloise-ről, aki valljuk be, egy szex éhes ribanc.

 A kritika elején említettem, kegyetlenül vártam a filmet, főleg, amikor megláttam az előzetest, ami valljuk be elérte megfelelő hatását és felcsigázta az embereket. Aztán, valahogy a film közepe felé már azon gondolkoztam, hogy mikor lesz vége, ugyanis körülbelül ugyanaz a dolog játszódott le benne újra, újra, újra, újra és ÚJRA. Anastasia hatszázmillióötvenhatszor harapta el a száját, ezzel valamiféle szexi hatást keltve - azon csodálkozom, hogy nem kopott el neki. A másik idegesítő cselekvése az volt, amikor szinte már elélvezett, holott milliárdosunk még hozzá sem ért. Az alkotás vége felé járva végre mindenki reménykedni kezdett, hogy összejönnek - bár mivel három könyv van, nem valószínű, hogy az elsőben fog ez bekövetkezni -, vagy legalább történik valami izgalmas, e helyett a film azzal ért véget, hogy a kis picsa otthagyta szex istenünket. Semmi csattanó, semmi semmiiiiii, ott hagyta és elsétált. Ennyi! Itt volt az a pont, ahol azt is megbántam, hogy megvettem az a rohadt mozijegyet, mert konkrétan a Spongyabob érdekesebb lett volna. 

Végeredményben az egész egy hatalmas csalódás volt a legtöbbek számára, többet között
számomra is. Az egészben talán egyetlen jó dolog van, mégpedig az, hogy  megtudta nevettetni a nézőket, egy-egy humorosabb résznél, mint az ' Én nem szeretkezek. Én baszok’, de ezek is inkább az elején fordultak elő. Biztos akadnak olyan elvetemültek, akiknek tetszett a film, viszont az már jelent valamit, ha a legtöbb helyen három pontot ért el a tízes skálán és sajnos azt kell mondjam én sem tudok ettől többet adni neki.

10/3.5

Ölel Titeket

Lisa Nowell xx