Új, humoros divat férkőzött be a bloggerbe – vagy nem

Nem is teljesen értem a kezdeményezést, mely egyetlen író kezéből indult, majd többen is utánozni kezdték az új stílust. A sokak által humorosnak nevezett, egy-egy esetben hatalmas vitát keltő történetekről beszélek, amik olyan nézettséggel bírnak, amiről még álmodni sem merünk. Minden – legalábbis az én szememben – a lánnyal kezdődött, aki Csak egy csajszinak nevezte magát. A történet címére már nem emlékszem, az egészből annyi rémlik, hogy facebookos csoportokban hirdette blogját, ami a lehetetlennél is lehetetlenebb helyesírási hibákkal, összeférhetetlen gondolatokkal és a rövid fogalmánál is rövidebb részekkel rendelkezett – a designról pedig ne is beszéljünk. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, mire felfigyeltünk rá, de sikerült elérnie, hogy mindenki felemelje a fejét, legalább egy percre. Ekkor léptek a piacra, a némelyikünket idegesítő, másokat pedig nevetésre bíró,

Paródiablogok.

Nem sok idő elteltével kedves barátnőnk leleplezte magát, miután sokan gyanították, hogy ez valami vicc, és megmutatta igazi oldalát, kiderült, hogy tud normálisan is írni. Sajnos, vagy nem sajnos nem tartott sokáig hírneve, de az biztos, hogy akármilyen kevés idő is telt el, hatalmas nézettségre tett szert.

Csak egy csajszi lecsengése után, hónapokig csend következett – legalábbis az én látószögemből -, majd az utóbbi időben jött az utánpótlás a Szent Selena Gimi, és az I need my pretty heart blogok képében. Állítólag, az elsőnek említett gimis blogot teljesen komolyan gondolja az író, és nem paródia – mondjuk ez azért kicsit abszurd. 

A blogokhoz linket szándékosan nem tettem, nem szeretném még jobban növelni a népszerűségüket, pont elég az, amit idáig – nem tisztán – megszereztek maguknak. Ez a két történet csak egy töredék a rengetegből, számtalan fajtájával találkozhatunk, akadnak híresebbek is, illetve van, akinek nem sikerült népszerűségre szert tenniük. 

Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy miért csinálják? 

Erre két választ tudnék adni, mégpedig:

- Sokan azért teszik, hogy megszerezzék a nézettséget, majd, ha megvan, átváltanak normális formában, és a korábban megszerzett olvasókkal – igen, sokan feliratkoznak ezekre az oldalakra – és oldalmegjelenítéssel, továbbmennek. 

- Vannak, akiket kiborít a rengeteg írástudatlan és fantáziátlan íróval rendelkező, egyszerűen már agyi és idegrendszeri károsodást okozó blog, ezért úgy gondolják, hogy valamilyen módon – jelen esetben paródiával – ki kellene velük tolni. Sokan elviccelik, mások pedig tényleg, indulatosan teszik, amit tesznek. 

És, hogy mit gondolok erről? 

Azt, hogy értelmetlen, de legfőképpen nem vicces.

Mint említettem rengetegen nevetnek ezeken – általában a paródián az emberek nevetni szoktak -, de felettébb unviccesnek találom. Sajnos, amit ezek a lányok/fiúk – elcsépelt formában – bemutatnak, az létezik. Léteznek ilyen írók, és nem találom viccesnek, hogy vannak olyan emberek, akik pontos j-vel írják a lyukas, vagy kettő l-el az ülő, esetleg dupla l-el a fáradt szót. A probléma itt kezdődik, és ezzel nem csak én vagyok így. Sokan, velem együtt nem találták viccesnek ezen blogok látványos feltörekvését. A tömeg kétfelé oszlott: akik humorosnak találták, illetve akik kiadtak. Nagyon sokan kommentben kezdtek el veszekedni, én inkább csendben néztem az események. Teljesen felesleges felháborodni, viszont a másik véglet értelmét sem látom. Igen, először még egészen jó ötlet, nagy durranás volt, mindenki meglepődött, de ezt nem lehet eljátszani többször. Ha elsütnek neked egy hatalmas poént, másodjára már nem fogod annyira élvezni, na ez pont ilyen. 

Azért jó tudni, hogy még mindig akadnak olyan emberek, akiknek ennyi felesleges energiájuk és idejük van, de inkább fordítanák a saját hibájuk javítására, vagy mások segítésére, mintsem ilyen mihaszna sztorik olvasására, amiknek értelmük sincs, és még azt a kevés agysejtet is lerombolják, ami némelyeknek van. 

Paródiablog. A morbid humor.

Ölel Titeket:
Lisa Nowell xx