Leiner Laura - Semmiért sikert

*Hola people*

Mai témánk egy közismert írónő, akinek összejött az élet, és valljuk be nem sokat tett érte – szívesen várom az ellenérveket, de nem az ovis fanok hisztijét.

Leiner Laura, az a személy, akit a Szent Johanna Gimi könyvsorozat kapcsán ismerhettünk meg, még jó pár évvel ezelőtt. A könyv egy átlagos lány és az ő osztálytársainak életéről szól, körítve barátsággal, utálattal, szerelemmel és mindennel, ami a tinédzserek életében jelen van. – megjegyzem, a könyvben szexuális tartalom nem szerepel.

  Szóval minden ott kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt berobbant a piacra ez az alkotás, és futótűzként terjedt a fiatalság, majd a későbbiekben már az idősebb korosztály köreiben is. Én körülbelül akkor kezdtem el olvasni, amikor a hetedik kötet megjelent, így mondhatni csak a végén álltam be a sorba. Akkoriban nagyon lenyűgözött a mű, de mindössze három rész elejéig, utána valahogy lankadt a lelkesedés. E három kötet kiolvasása között voltam SzJG találkozón is, ami azért egy jó dolog Laurától, elvégre nem minden író vetemedik rá, hogy az olvasóival töltse a szabadidejét. – megjegyzem ezek a találkozók egyébként félévente vannak, és amikor én voltam akkor például hiába vittél magaddal könyvet, mert Laura kézfájásra hivatkozva nem dedikált, úgyhogy mégsem olyan jó dolog a részéről.  Összességében ezeken a találkozókon nagyon jó a hangulat és a közösség, körülbelül tizenkét éveseknek.

"... Cortez leguggolt az emelvény szélén, és közel hajolt hozzám.- Mit csinálsz itt? - üvöltötte.
- Jöttem - vontam meg a vállam. - A többiek is itt vannak. Látod, ott lökdösődik Kinga a stúdióssal - mutattam az ajtó felé.
Cortez mosolyogva odapillantott, aztán mélyen a szemembe nézett.
- Köszi - mondta, de a hangzavarban csak a szájáról tudtam leolvasni.
Zavartan megvontam a vállam, mire... mire Cortez odahajolt hozzám, és egy gyors puszit nyomott a homlokomra." -

"Jó. Gondolj.
-Oké, megvan - bólintottam.
-Google?
-Neeem! De ne kérdezz rá, az úgy nem ér!
-Jó bocs. Akkor folytassuk. Tárgy?
-Igen.
-iPod?
-Neeeeem. De nem játszom veled! - nevettem el magam
-Na, csak még egyet.
-Oké, de ne kérdezz rá.
-Nem fogok. Szóval tárgy. Kicsi, mint egy iPod?
-Nem.
-Akkora mint egy iPhone?
-Nem.
-Aha. Rákérdezek.
-Biztos?
-Biztos.
-Jó, kérdezz.
-Amire gondoltál, az egy iPad!" - most komolyan, nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, bár inkább a sírás felé húzódom.

  A könyvet olvasva, mint mondtam egy idő után beleuntam és azóta is ott porosodnak a könyvespolcon szegény kötetek, ráadásul van köztük olyan, amit még nem is olvastam – nem is nagyon akarok. Nem tagadom, akadnak benne humorosabb részek, de ezt túlságosan elnyomják a mű nyelvtani hibája, mint a tőmondatok vagy a szóismétlés. Igen, és igen! Nem haladhatunk el afelett, hogy a sorozat konkrétan plusz helyett mínuszba sodorja a szókincsünket és a fogalmazóképességünket. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez egy napló stílusú könyv, de az isten szerelmére, a naplómban változatosabb és bővebb minden, mint ebben a * gondolkodom hogyan is fejezhetném ki magam finoman * kakiban. A legrosszabb az egészben, hogy rengetegen próbálják utánozni Laurát, különféle változatokban, ezzel egyre több rossz minőségű blogot indítva. A legtöbb ilyen oldalt össze- vissza fikázzuk – itt nem a tartalmilag, hanem szerkezetileg hasonlókra gondolok, de közben olvassuk Laura könyveit és istenítjük őt. Érdekes, hogy sokan az elfogultságtól észre sem veszik a hibákat, amik azért bőven akadnak. 

  Egyre több blog harcol a minőségért, mert a minőségi, figyelmet érdemlő blogoknak egyszerűen semmi a nézettségük, de ha eleve ilyen könyvek kapnak helyet a toplistákon, akkor miről beszélünk? Azt meg már szóba se hozzuk, hogy az ASZ (Akkor szakítsunk) és a Bexi sorozat már csak erőlködés az írónő részéről, hiszen akkora sikereket úgysem tud elérni, mint korábban, és talán jobban tenné, ha nem próbálkozna.  

Mindig mondják, hogy olvass sokat, mert az majd fejleszti a szókincsedet és művelté tesz. Az írókat megszégyenítő leírások, a sablonosabbnál is sablonosabb események, és az alsós szintű mondatalkotások, a szóhasználat és a folyamatos szóismétlések. NA, EZ NEM FOG MŰVELTÉ TENNI!

„Mi volt ez a pusztító alpáriság? Hogyan fordulhatott ez elő? A suttyóságnak egy olyan szintjét mutattátok meg nekünk, amire nem voltam kíváncsi!" - igen, valahogy így érzek.

  Végeredménybe el kell ismernünk, hogy Leiner Laurának bejött az élet és ezért nem tett le túl sokat az asztalra, mert egy ilyen sorozatot, nem mondom, hogy bárki, de azért elég sokan, könnyen meg tudtak volna írni. Ha most ajánlót írnék és nem kritikát, akkor nagybetűkkel kiírnám, hogy NEM AJÁNLOTT, de mivel jelenpillanatban nem erről van szó, így csak pontozni fogom.

10/3 – ezt a három kis cukker pontocskát pedig arra a csepp humorérzékre, a szexuális tartalom mentességre kapta.

Ölel Titeket:

Lisa Nowell xx