*Hola people*
Köszöntök mindenkit a blogon.
Mielőtt belevetnénk magunkat mai témánkba, szeretném elmondani, hogy
hihetetlenül boldoggá tesz, hogy egyre többen vagyunk a blogon, valamint
szeretném megköszönni a kommenteket! Sokan gondolják, hogy bunkó vagyok, pedig
nem, illetve kannibál sem, szóval nyugodtan írhattok kommentet, senkit sem
eszem meg. – Persze szeretem, ha kulturált formában kapok visszajelzést.
Mai cikkünk, egy kicsit tovább
nyúlik a bloggernél. Találkoztam már más oldalakon, hasonló bejegyzésekkel, de
valahogy egyik sem foglalta magába, amit most ki szeretnék fejteni nektek.
Tanulság – avagy a társadalommal
ellenben
Manapság – igen, sajnos muszáj
ezt a szót használnom -, egyre nagyobb a megfelelési kényszer, az elnyomás, a
küzdelem, mégpedig nem másért, mint a figyelemért és a tiszteletért. Minden
hirdetési felületet kihasználnak arra, hogy hatalmukba kerítsék az embereket,
és ők irányítsák gondolkodásunkat, sajnos egyre nagyobb sikerrel. Ennek a
hatalmas agymosásnak, vagy hogyan is nevezzem, senki sem tud ellenállni, jobban
mondva, aki próbál, az is beleesik a média csapdájába. Minden weboldalon,
újságban, tévében, játékboltban ott vannak a tökéletes emberek, hogy
rosszul érezd magad. Mindenkit tökéletesnek titulálnak – gondolok itt a
hirdetésekben, médiában szereplő emberekre -, hogy rosszul érezd magad, amiért,
te egy kicsit is másabb vagy, mint ők. Talán nem gondoltad volna, de az egyes
weblapok oldalsávjában megjelenő ’ csodálatos fogyás, íme, Kati esete ’ is
azért van, hogy minél gyatrábbul érezd magad, és olyan akarj lenni, mint Kati.
Amennyiben nem vagy olyan, már emberszámba se lehet téged venni, pont ebből
születnek a különböző étkezési és önértékelési zavarokon alapuló betegségek.
Nem ez a fő téma, de szükséges
volt róla beszélni, mert ez is nagyban szerepet játszik a társadalom
viselkedésében. A világ rohan, senkinek sem jut elég figyelem. Mindenki harcol
azért, hogy figyeljenek rá, csodálják őt, figyelmet kapjon és elismerést.
Fontosnak érzem megemlíteni, hogy nagyon sokan azért menekülnek az írásba, a
különböző sportokba, vagy éppen az olvasásba, hogy ezeken belül egy picit
kiemelkedjenek. Sokan választják a flegma üzemmódot, ha minimálisan is, de
többnek érzik magukat a másiknál, akkor egyből lenézik, kinevetik, ezzel
megmutatva, hogy az illető sokkal kevesebb náluk. Vannak, akik jók valamiben,
és erre alapszik az egójuk, de ezt a mai napig nem tudom megérteni: attól, hogy
valamiben jó vagy, jobb, mint mások, miért kell lenézned őket? Véleményem
szerint, ha valaki jobb valamiben a másiknál, akkor inkább segítenie kellene
neki, vagy lelkesen mesélnie sikereiről – persze nem elkeserítő módon -,
mintsem hencegni és esetleg kicsúfolni a másikat, amiért ő nem tudja azt, mint
te. Nem vagyunk egyformák, sőt nagyon különbözőek vagyunk. Valaki szebb, valaki
okosabb, valakinek nagy az orra, valaki testesebb, valakinek van humorérzéke,
valaki botlábú, valakinek jó a hangja. Nem rendelkezünk azonos
tulajdonságokkal, de, mindenkinek van valamilyen kiemelkedő tulajdonsága, épp
ezért ésszerű lenne két embernek összedolgozni különböző adottságaikkal.
Az előbb szinte körbeírtam egy
kulcsszót, mégpedig az egoizmust, beképzeltséget, bunkóságot.
Vannak eleve magabiztosan
született emberek – akik között akadnak olyanok is, akiknek az évek során
szépen lerombolták az önbizalmát.
Vannak olyanok, akik a baráti
körük, vagy, csak egy-egy adottságuk, esetleg sikerük miatt lettek ilyen.
Vannak bunkó emberek, akik a sok
bántás miatt lettek ilyenek, illetve akik beképzeltségükből adódóan olyanok,
amilyenek.
Legyél akármilyen okból
kifolyólag ilyen, a lényeg, hogy neked is jobban esne, ha veled kedvesebbek
lennének. Igen, néha nehéz kedvesnek lenni, főleg olyanokkal, akik nem érdemlik
meg, de miért ne? Miért kell neked olyannak lenned, amilyen ők?
- Legalább meghatározó leszel a napjukban, ráadásul talán viszont adják, amit adtál.
- Magadnak is örömet okozol, legalább tudod, hogy te megtetted
- Ha mondjuk, kedvesen viselkedsz egy boltban, könyvtárban, az iskoládban, valakinek örömet okozhatsz vele, és talán ez határozza meg a napját, egy-egy döntését. Egy mosoly sok mindenre képes, sokszor egy egész életet megváltoztathat. Ez nem túlzás, velem is megesett már, hogy egy kedves gesztustól átgondoltat egy döntésemet.
Összességében azt szerettem volna
mondani, hogy a társadalommal szemben, próbáljunk meg nem beállni a sorba, és
nem bunkón viselkedni. Ha százmillió közül is, de legyél az az egy, aki
mosolyog, aki kedves. Ha más nem is, te legyél az, mert ezzel féltékennyé
teheted őket. Ha más nem is, te legyél az, mert sokkal jobb úgy leélni a
mindennapjaidat, hogy boldog vagy, és mindenben a jót keresed. Tudom, sokszor
nehéz, de megéri, mert cserébe egy olyan érzést kapsz, amit nem lehet leírni,
főleg akkor, ha egyszer majd találkozol egy másik emberrel, aki ugyanúgy
viselkedik, mint te, tehát visszakapod azt, amit adtál, ha nem is mindig,
legalább egyszer biztosan. Illetve, mielőtt másokat bántanál, gondolj bele,
hogy amikor téged bántottak milyen volt. Lehet neked vicces, vagy ettől menőbb
leszel, de nem éri meg, mert később rájössz majd, hogy mit tettél és bűntudatod
lesz. Akkor, már nem biztos, hogy bármit tudsz tenni ellene, ráadásul nem tudhatod,
hogy ez mekkora nyomot hagy a másikban. A szavak sokszor jobban fájnak, mint
egy ütés, és sokkal mélyebb nyomot hagynak.
Talán sosem bocsájtanád meg
magadnak.
Ölel Titeket:
Lisa Nowell xx
Imádom a blogod!!
VálaszTörlésTeljesen egyet értek ebben a témában.Hihetetlenek egyesek, csak magukat látják.
Így tovább, várom a következőt!(:
Nagyon szépen köszönöm, igyekszem vele!:)
TörlésÖlel, Lisa Nowell xx